Sztárhírek - Geszti Péter sírva zsűrizik

Geszti Péteren a jelek szerint elhatalmasodott a szentimentalizmus. Az X-Faktor válogatásán hol szipogva hallgatta az egyik versenyző lírai dalát, hol Feró nyakába borult békülékenyen.
Geszti Péter eddig ismeretlen, új arcát mutatta meg az X-Faktor 2011 válogatásán. Míg korábban a reklámszakember könnyed humorával és vitriolos megjegyzéseivel hívta fel magára a figyelmet a zsűriben, az új szériában már az első adásban többször is könnyekig meghatódott. Túláradó érzelmeit nem is akarta palástolni. Keresztes Ildikó nem bánja, hogy a dumagép is kimutatja az érzéseit. – A pasik mindig azt hiszik, hogy a sírás a gyengeség jele, pedig ez nem így van – állítja az énekesnő. – Többször elmondtuk már, hogy az X-Faktor nem egy steril énekverseny, hanem előadóművészek által színpadra vitt produkciók sokasága. A művészet azért jött létre, hogy érzelmeket váltson ki, hát merjük vállalni azt, amit kiváltanak! Péter valóban szentimentálisabb, mint az előző szériában, de szerintem ez kifejezetten jól áll neki – mondta Ildikó, majd hozzátette: – Megmondtam, hogy nem én vagyok az egyetlen sírós a csapatban. Geszti Péter emelt fővel vállalja könnyeit.
– Kétségtelenül voltak olyan nagyszerű, megható pillanatok, amelyek magával ragadtak érzelmileg: egy-egy versenyző produkciója vagy drámája. Kedvelem az ilyen helyzeteket, mert ezek a legérdekesebbek, és inspirálnak. Persze nekem nincs szükségem papírzsepiszponzorra, és nem ázott el egy ingem sem a nyakánál, de örülök, hogy volt és van miért beleszeretni az X-Faktorba újra és újra.
A szöveggyáros egyébként nemcsak a zsűrizés alatt engedte el magát, folyosói pletykák szerint az öltözőben is elárasztotta a szeretethullám. Ennek köszönhető, hogy békejobbot nyújtott Nagy Ferónak, akivel a kezdetektől éles szócsatákat vívott. Geszti a rocker nyakába borult.
– A másik fél tehetségét minden körülmények között tisztelem, ezért elképzelhetetlen, hogy Feróval hosszabb ideig rosszban legyek – mondta Péter.
– Piszkáljuk egymást szinte az első perctől kezdve – szerintem ő kezdte, még a kilencvenes években, de mindegy –, mégis úgy érzem, hogy sikerült ezen túllendülni, és immár a közös munkára koncentrálunk.